Latest Entries »

Üdvözlöm azokat, akik véletlenül megint ide tévedtek. A laborjegyzőkönyvek böngészgetése közben tettem rá a kezem újra a következő könyvismertetőre. Múlt évben felvettem egy kötelezően választható tárgyat, abból kellett egy ismertetőt írni.
A Personal View of the Search for God

Penguin Books, 2007, 284 oldal

Carl Sagan, híres csillagász és asztrofizikus, a földön kívüli élet kutatásának egyik legismertebb alakja. 1996-os haláláig a Cornell egyetem csillagászati és űrtudományi tanszékének professzora, a bolygókutató laboratórium vezetője volt. Kutatta a Mars és a Vénusz légkörét, fontos szerepe volt a NASA űrszondái (Mariner, Voyager, Viking) tudományos programjainak tervezésében, irányításában, valamint a SETI programok egyik megindítója és vezetője is volt. Neve azonban leginkább tudomány-népszerűsítő munkája révén maradt fenn a köztudatban.

Cover Art

Halálának 10. évfordulójára jelent meg özvegye, Ann Druyan szerkesztésében az 1985-ben Glasgowban, a Gifford Lectures keretében megtartott előadássorozatának átirata. A Gifford Lectures egy nagy tekintélynek örvendő előadássorozat, amely négy nagy skót egyetem, az edinburgh-i, a glasgow-i, a St. Andrews és az aberdeen-i egyetem szervezésében kerül megrendezésre, immár több mint 100 éve. Az előadássorozat célja, hogy „segítse és terjessze a természeti teológia tanulmányozását”, és olyan neves tudósok is tartottak előadást, mint Arthur Eddington, Alfred North Whitehead, Albert Schweitzer, Niels Bohr, Werner Heisenberg, Freeman Dyson, Richard Dawkins, Roger Penrose, Martin Rees vagy Polányi Mihály a teljesség igénye nélkül. A könyv címe Sagan egyik sokat olvasott könyve előtt tiszteleg, amely a pszichológus és filozófus, William James 1901-es Gifford Lecture előadásából készült, a címe „The Variety of Religious Experience”.


Az előadás megadott témája „The Search for Who We Are”, avagy Önmagunk keresése, és a szerző beszél a vallás és a tudomány kapcsolatáról, valamint kifejti benne személyes küldetését a mérhetetlen világegyetem természetének megértésére. A sorozat 10 alkalomból állt, amelynek vezérfonalára épül fel a könyv 9 fejezete, valamint külön fejezetben az egyes előadások utáni kérdések és válaszok is le lettek jegyezve. A témák nagyon sokrétűek, így sok alkalommal csak a felszínét tudja érinteni az adott területnek.

Az első fejezet, „Nature and Wonder” az univerzumban elfoglalt helyünkről szól, sok illusztrációval, amelyek egy részét a szerkesztő frissítette a Hubble újabban megjelent szebb képeivel. Feltárja az olvasó előtt a világegyetem felfoghatatlan skáláját, és kontrasztba állítja az emberi kultúra földhözragadt perspektívájával, valamint megvizsgálja a vallás és a babona közi különbséget.

A második fejezet, „The Retreat from Copernicus” visszatekint arra, hogyan akadályozta az emberi előítélet és vallásos meggyőződés a tudomány igazság utáni keresését. Felveti az univerzum finomhangolásának problémáját. Megvizsgálja az antropikus elvet és a sokvilág értelmezést is ennek lehetséges megoldásaként.

A harmadik fejezet, „The Organic Universe>” foglalkozik az élet keletkezésének problémájával, valamint hogyan szorítja ki a tudományos előrelépés a nyugati civilizáció hagyományos Istenét, ahogy egyre több dolgot vagyunk képesek megmagyarázni. Felteszi a kérdést, vajon az életnek milyen formái alakulhatnak ki, majd beszél a szerves anyagok nagyarányú jelenlétére az univerzumban, és hogy mennyi idő kellhet az élet kialakulásához.

A negyedik fejezet, „Extraterrestrial Intelligence” bevezet a földönkívüli intelligencia keresésének egy múltbéli fejezetébe, majd Drake egyenletének segítségével megpróbál becslést adni a technikai civilizációk számára egy átlagos galaxisban. Beszél a civilizációközi kommunikáció formáiról, a rádiófrekvenciás kommunikáció jelentőségéről nagy távolságokon.

Az ötödik fejezet, „Extraterrestrial Folklore” a vallások kialakulásának mechanizmusait próbálja megvizsgálni. Összehasonítja a földönkívüliek érkezéséről szóló hiedelmekkel, melyekbe mélyebben bele is megy, valamint felhívja a figyelmet a szkeptikus hozzáállás fontosságára.

A hatodik fejezet, „The God Hypothesis” megpróbálja körülhatárolni, mit is értünk az alatt, amikor azt mondjuk Isten, majd felvet hat jól ismert Isten érvet, amelyek elégtelennek, vagy hibásnak bizonyultak behatóbb tanulmányozás hatására.

A hetedik fejezet, „The Religious Experience” felteszi a vallás, mint a társadalomba való beilleszkedés eszközének jelentőségét. Megpróbálja biokémiai szemszögből megközelíteni a vallásos élményt, először vadászó-gyűjtögető törzsekből kiindulva, és megvizsgálja ennek evolúcióbiológiai következményeit.

A nyolcadik fejezet, „Crimes against Creation” a nukleáris fegyverkezésről beszél, és felhívja a figyelmet egy nukleáris háború, valamint a fundamentalista gondolkodásmód veszélyeire. Megvizsgálja, milyen megoldásokat nyújthat a vallás az ilyen problémákra, és hogy ez mennyire jellemző a világpolitikára.

A kilencedik fejezet, „The Search” megfogalmazza Sagan gondolatait az emberi létezés mibenlétéről, a jelenkor kritikus jelentőségéről az emberi történelemben, a földi identitástudat kialakulásáról, és a jövőbe vetett reményéről, hogy az emberiség meg tudja találni a felmerülő problémákat, amelyek a létét fenyegethetik.

A könyv hatásos gondolatébresztő mű, amely jó összefoglalója Carl Sagan eszmefuttatásainak. Ugyan saját nézeteim szerint vallási témában egysíkú, csak felületes és közhiedelem szintű ismeretei vannak, azok azonban valóban az elterjedt nézeteket tükrözik, amelyeket hatékony és meggyőző érveléssel utasít el, miközben mély gondolatokat fogalmaz meg és alapvető kérdésekre keresi a válaszokat. A szigorú szkepticizmust és a tudományos módszert népszerűsíti, mint mindenre alkalmazható mércét. Ugyanakkor nem az ateizmus nagyhangú hívei közé tartozik, hanem egy másfajta vallásosságot próbál bemutatni, amely alapja az értelem és a megértés, két nagyon fontos emberi képesség, a tárgya pedig a határtalan világegyetem és a Természet.
Reklámok

A fizika nagy napja

Ha valaki véletlenül nem értesült volna még róla, ma egy új mérföldkövéhez érkeztünk a kísérleti részecskefizikának és az alapkutatásnak. Ma délután egy órakor sikerült az LHC-nek az első 7 TeV-es ütközéseket produkálnia mind a négy detektorrendszerben, több órás nyaláb élettartam mellett másodpercenként átlagosan 50 ütközést észleltek a detektorok. Ezzel megkezdődhet végre az LHC következő kétéves futási ciklusa, mely során feltérképezik a teljes energiatartományt 7 TeV-ig, majd a proton-proton ütközések után nehézionokat is ütköztetnek majd a kvark-gluon plazma vizsgálatának céljából.
A CMS csapata már kiadta a saját hivatalos közleményét, amelyet a kísérlet magyar tagjai le is fordítottak:

A CMS közleménye a 7 TeV energiájú protonütközésektől

Genf, 2010. március 30.

A mai napon a CERN Nagy Hadronütköztetőjében (LHC) működésének megkezdése óta először sikerült a világrekordnak számító 3,5 TeV energiájú protonnyalábok ütköztetése. Ezeket az ütközéseket a CMS (Compact Muon Solenoid) kísérlet is megfigyelte, ezzel megkezdte az LHC-n tervezett fizikai kutatóprogramját.
Genfi helyi idő szerint 12:58:34-kor az LHC irányítóközpontja ütközőnyaláb üzemmódra állította át a gyorsítót. Ezeket az ütközéseket a CMS detektor azonnal érzékelte. Pillanatokkal később a detektor teljes számítástechnikai kapacitása munkába állt és elkészítette a CMS detektorban történt 7 TeV energiájú ütközések első képeit.
A protonnyalábok ütköztetése közben a CMS detektor teljes mértékben működőképes volt és az adatgyűjtés első órájában mintegy 200000 eseményt rögzített. A gyűjtött adatokat a CERN hatalmas számítógépfarmja igen gyorsan feldolgozta és eltárolta. Az adatok ezek után átkerülnek a kísérletekben a világ minden tájáról résztvevő kutatókhoz, akik további, részletesebb adatkiértékeléseket tudnak majd rajtuk végezni.
Első lépésként a CMS pontosan meghatározta az ütközések pontos helyzetét, melynek segítségével mind a detektor, mind a gyorsító működése tovább javítható. Az adatoknak a mérésekkel egyidőben zajlott feldolgozása azt az eredményt hozta, hogy az ütközések a 15 méter átmérőjű CMS detektor geometriai közepéhez képest 3 milliméteres távolságon belül következtek be.
Ez a mérés az eredményen kívül jól mutatja a 27 km kerületű LHC gyorsító lenyűgözően pontos működését, valamint a CMS detektor mérési képességét.
A mérések alatt kitűnően működött a CMS minden alkotóeleme a detektoregységektől a trigger- és adatgyűjtőrendszeren át a GRID-ig, mely az adatok feldolgozásában és a kutatóhelyekre történő szétosztásában vesz részt.
“Ez az a pillanat, melyet annyira vártunk és melyre annyira készültünk oly sok éven át. Olyan új és még felfedezetlen terület határán állunk, amelynek tanulmányozásával választ kaphatunk a modern fizika számos kérdésére” mondta Guido Tonelli a CMS kísérlet vezetője. “Miért van egyáltalán anyag az Világegyetemben? Mi alkotja a Világegyetem 95%-át? Leírható-e az ismert négyfajta erő egyetlen közös elmélettel?” A válasz talán megtalálható azoknak a részecskéknek a laboratóriumban történő előállításával és tulajdonságaiknak megismerésével, melyek eddig megfigyelhetetlenek voltak a fizikusok számára. “Hamarosan megkezdjük a Higgs-bozon és más elméletek által jósolt részecskék utáni szisztematikus keresést. Egy ilyen új elmélet például a Szuperszimmetria, mely képes megmagyarázni az világegyetemünkben található ún. sötét anyag miért van jelen olyan nagy mennyiségben. Ha az elméletek által megjósolt új részecskék léteznek, biztosak lehetünk abban, hogy a CMS detektor képes lesz őket érzékelni.” Mielőtt azonban elkezdenénk a kutatást először teljesen meg kell érteni a CMS detektor működését. “Már elkezdtük az ismert részecskék megfigyelését, ezzel a detektor válaszának, valamint az új fizikai folyamatok háttereinek a pontos leírását. Nagyon izgalmas időszak előtt állunk.”
A CMS-ben megfigyelt első ütközések képei és animációi az alábbi CMS weboldalon érhetők el: http://cms.cern.ch
A CMS egyike az LHC két általános célú kísérletének, amelyek az új fizikai folyamatok tanulmányozásának céljából épültek. A CMS-t arra tervezték, hogy képes legyen megfigyelni az LHC proton-proton ütközéseiben lezajló fizikai folyamatokat és a létrejövő részecskéket. Feladata az, hogy olyan kérdésekre keressen választ, mint: Miből épül föl a Világegyetem és milyen erők hatnak benne kölcsön? Mi okozza a tömeget? A detektor képes a már ismert részecskék tulajdonágainak az eddigieknél sokkal pontosabb mérésére, valamint olyan folyamatok megfigyelésére, melyeket eddig más berendezésekkel nem sikerült megismernünk. Ez a fajta kutatás nem csupán az Világegyetem működéséről megszerzett tudásunkat gyarapítja, hanem olyan technológiák fejlesztését is ösztönzi, melyek a mindennapi életünkre is hatással lehetnek.
Az LHC gyorsító most induló mérési időszaka várhatóan tizennyolc hónapig tart majd. Ez az időtartam lehetőséget nyújt arra, hogy a kísérletek elegendő adatot tudjanak gyűjteni, melyek segítségével azután az új fizikai folyamatok megismerése is lehetővé válik.
A CMS tervezése 1992-ben kezdődött. Az óriási detektor (15m átmérőjű, 21m hosszú, súlya pedig 12500 tonna) megépítése 16 év munkáját igényelte a valaha létesült legnagyobb tudományos közösségtől, melyben a világ 39 országa 182 intézetének 3600 kutatója dolgozott együtt.
Magyarország a CMS programban annak indulása, azaz 1992-óta vesz részt. Ennek keretén belül négy intézet, az MTA Atommagkutató Intézete (Debrecen), az MTA Részecske- és Magfizikai Kutatóintézete (Budapest), a Debreceni Egyetem, valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem (Budapest) több mint ötven kutatója és diákja dolgozott, vagy dolgozik ma is a kísérlet megvalósításán. Magyarország a detektor építésében a müonkamrák helyzetmeghatározó rendszere, valamint az ún Forward Calorimeter detektorelem tervezésében, kivitelezésében és üzemeltetésében vesz részt. Ezen kívül kutatóink és diákjaink bekapcsolódtak a fizikai adatok kiértékelésébe is.
Prof. Trócsányi Zoltán, a Debreceni Egyetem tanára elmondta: “Amint a detektor nevéből (müon szolenoid) is sejthető, a müonok pályájának pontos észlelése nagyon lényeges a CMS működése szempontjából. Úgy gondoljuk, hogy a müonkamrák helyzetmeghatározó rendszerének kidolgozásával mérsékelt költségvetéssel is hasznosan és látványosan tudtunk a detektorrendszer felépítéséhez hozzájárulni.”

Mellékeltek pár szép képet is:

További eredményes munkát kívánok ezennel is az LHC mellett dolgozó magyar kutatóknak!

Matematikus mese

A minap olvastam egy kis kockulást… 😀

Matematikus mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög,
ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A
legöregebb – Alfonzó – és a legkisebb – Gammatyi között a
korkülönbség p/2 volt.

Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen
átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.
– Én rövidesen meghalok – mondta – és halálom után arra
hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget
veszi feleségül.

Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás
az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli
koordinátarendszeren, mindhárman + irányba, egyenes vonalú
egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális
számot, pihenőt tartottak.

Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy
falatozzon valamit. Alig vette elő azonban
intervallum-skatulyájából a hamuban sült intervallumot,
megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá:

– Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál
fia, mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia
kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta
az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.

– Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a
differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő – mondta a
félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.

Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonomtrikus alakú
komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két
abszolutérték jel közé.

– Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni –
mondta haragosan és elment.

Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy
Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte
le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd
értelmezési tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat
feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris
egyenletrendszereket szórtak.

– Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben –
kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt
n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak!

Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta
értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a
gonosz Determinánst. Azután visszaült a Pascal-háromszög
tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem
minden elemét. Ezután útrakelt.

Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton
és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy
torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében
ott volt a halmaz végtelen sok eleme. Ezek igen kedvesen
fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték,
hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és
tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos
látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan
messze egy rotációs mozgást végző n-ed rendű determinánst
látott.

No ezt megnézem – gondolta Gammatyi és elindult.
Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni!
Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu
mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek
élesre voltak köszörülve. Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen
tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta
meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és
veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort
nullává tenni, és ekkor nagy dübörgéssel kinyilt a kapu,
Gammatyi belépett.

Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál
csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon
Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei
függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű
Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az
i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy
még nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges
pótszöget látott, aki szomorúan énekelt.

Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:
– Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is
ritkán fordul elő? Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert
ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.

– Én innen el nem megyek – mondta Gammatyi, mert tudta, hogy
ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni
90o-ra.

– Jössz-e velem?
– Nem mehetek – mondta a szépséges pótszög. Én az öreg
Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek:
Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes
egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tarttományából,
és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis
utólér és visszahoz.

Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával
viszi Ceciliát.

Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész
determinánst.
– Fuss! – mondta neki Cecilia – mindjárt itthon lesz, most
dobta haza a szabad tagok oszlopát.
De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a
hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:
– Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide
belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni.
S már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta
magát: Többet ésszel mint ész nélkül – kiáltotta és
megkezdte az ismeretlenek kiszámítását.

Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok
oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg.
Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű
determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már
könnyű dolga volt, mert – mivel csak annyi ismeretlen volt,
mint amennyi egyenlet, – csak a Cramer szabályt kellett
alkalmaznia.

Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt,
könyörgésre fogta a szót:
– Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.

Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a
szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is.

Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is,
és elindultak. Utközben kiengedték börtönükből Alfonzót és
Bétamást is.

Hazaérve nagy lakomát csaptak, a – végtelentől a +
végtelenig folyt a bor, sör és a pálinka. A királyságot
természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia volt a legszebb
a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és létre
is hozták a legkisebb közös többszöröst.

Hát ez beteg. 😀

Üdvözlet mindenkinek, aki véletlen idetévedt. Egy ideje már él ez a blog, de nem állt szándékomban egyáltalán elindulni vele bármerre.

Elég elkeseredett és kedvetlen vagyok. Nem tudok dolgozni már egy ideje, és ott lebeg a fejem felett, hogy nem fogok végezni ebben a félévben, ahogy legjobb barátom, Szigi sem, más okokból. Szörnyű volt ez a félév ilyen szempontból. Az elvárások pedig ott vannak. Csak mert tehetséges vagyok nem jelenti azt, hogy minden simán megy és mindig minden sikerül. Eddig nem csúsztam el semmiből, de most teljesen szétesett alattam az egész. A jegyzőkönyveket a félév elején egyszerűen elkezdtem nem megírni. Jelenleg hivatalosan már nem kaphatnék elégtelennél jobb jegyet. A szakdolgozatom félkész állapotban hever, és egész héten alig haladtam vele. Mindenki azt hiszi persze, hogy én nem tudok elbukni, mert hozzászoktattam őket 20 év alatt, hogy minden akadályt könnyen veszek. Az elmúlt időszak viszont megmutatta, mennyi hátrányt gyűjtöttem össze az évek alatt.

Az év elején ez azzal indult, hogy elsőre megvágtak kvantumból. Emiatt csúszott a vizsgaidőszakom, de a végén valahogy sikerült összehoznom. Ez csak az első jele volt annak, hogy elegem van ebből a nyomásból. Minden amit tudok simán emlékezetből és valamiféle rálátásból van, de sosem tudok rendesen felkészülni egy vizsgámra sem, amióta csak egyetemen vagyok. Persze “csak” tanulni kéne, de hagyományos úton nem tudok. Az átolvasásról az előző vizsgaidőszakban áttértem a kijegyzetelésre, hátha írás közben jobban megragad. Eddig csak végigolvastam a dolgokat, de egy idő után már nem volt elég hatékony. Nem szeretem, mert sokkal több időt vesz igénybe, ráadásul gépiessé válik, amitől meg megint nem is figyelek arra, amit írok, ráadásul egész füzeteket másolok le egy-egy tanulásnál, és az mind mehet a kukába.

Szóval egészen év eleje óta exponenciálisan hanyatlik a teljesítményem. Az is szörnyű, hogy a lényegi számolásokat a szakdolgozatomhoz több, mint egy hónapig “csináltam”. Olyan hibák voltak benne, amik miatt heteket pazaroltam el. A végén jöttem rá, hogy mi volt, és akkor még azon a héten befejeztem a számolásokat… Az utolsó erőfeszítés, amire képes voltam, az április végén volt. Sikerült leülnöm, és megtanultam TeXelni, legépeltem az eddigi eredményeimet. Tíz oldal tömör képlet, DGY azzal fogadott másnap, hogy megírtam a szakdogámat. Akkor jól is éreztem magam miatta egy kicsit, csak a jegyzőkönyvek miatt volt rajtam még mindig nyomás. Azóta nem sikerült haladnom vele, a szöveget kéne megírni köré. Hétfőn lett volna konzultációm, de DGY nem tudott bejönni időben, így átmentem Csertihez, és leíratta velem a vázlatpontokat. Adott pár cikket is hozzá. Sajnos nem sikerült elindítania semmit nálam… Elolvastam két cikket belőle, ami jobban hasonlít az enyémhez. Megírtam az absztraktot, beszúrtam pár dolgot még, de lényegében ugyanaz még mindig.

Ma épp péntek lett. Az három nap tökéletesen elpazarolva. HÁROM KURVA NAP! És gőzöm sincs mit írjak hova. Kedden elvileg prezentációt kéne belőle csinálnom ráadásul és előtte DGY szeretné még megnézni magának. Nincs igazán mit bemutatnom. Ráadásul szerdán még egy rosszul behelyezett vizsgám is lesz. Ha valahogy sikerül bekötnöm a szakdolgozatomat jövő péntekig, talán újra van esélyem még végezni. Jelenleg ennek semmi reális esélyét nem látom.

Ennek a postnak soha nem lenne vége, van még mit mondnom. Szóval most be is rekesztem, egyszerre ennyi elég lesz.

Mókuskerék

Nem nagyon terveztem, hogy most írok, de nagyon esedékes, ahogy elnézem. Szóval hirtelen felindulásból elkövetett hiánypótlás következik.

Aznap vasárnap még bementem a Westendbe Tündével, mert megígértem neki, hogy együtt megyünk nekem táskát venni. Végül egy jó Monarchi 2,5 zsebes bőrtáskára esett a választás, 12 évig a hátamat húzta, most a karom erősödjön… 😀 Jelenleg kb. 3 füzetből gazdálkodok. A fennmaradó zsebet szeretném egy jó notebookkal kitölteni, ami valószínűleg karácsony előtt még esedékes lesz apám és a T-com jóvoltából.

A második hét péntekén rektori szünet volt, így beugrottam a Neumannba, meglátogatni a sok szerencsétlent. Így visszamenve nagyon… bezártnak és lepusztultnak tűnik. Nem feltétlenül fizikailag. De mindenképpen kicsi. 🙂

Javában tart a szorgalmi időszak. Elég szép kis órarendet válogattam össze magamnak (heti 37 óra, össz. 33 kredit), úgyhogy szinte minden időmet le is foglalja. Olyan, mint vikinget engednéni a svédasztalra. Nagyon szeretem, amit tanulok (többnyire… kinek van kedve mondjuk statisztikázni pl.), csak a számtech üldöz folyamatosan, nem akar békén hagyni. Jövőre programozni is fogok megint… Sok bevezető tárgyat tanulunk még, a törzsanyagot jelenleg a Mechanika teszi ki, így a legélvezetesebb órák most a matekok… (Pláne a dgy-féle specik, mint csoportelmélet vagy a rezgések.) Megvoltak az első ZHk is, a legtöbbre a szünet utáni hetekben fog sor kerülni. Tanulni többnyire on-the-fly tanulok, sajnos nincs sok erőm, kedvem meg semmim ahhoz, hogy előkotorásszam a jegyzeteket és külön nekiüljek mondjuk az egyedüli szabad szerda délutánomon, vagy pénteken. Vasárnap azért ráülök a beadandókra.

Csak a bürokrácia ne lenne. Annyit kell foglalkozni sokszor az iskolával, mint amennyit tanulással se kéne. A felmérő matekdogám nincs meg. NAGYON kellemetlen. Felettébb biztosnak érzem, hogy sikeres volt, csak a baj, hogy a BevMatot így is fel kellett venni, csak felmentenének. Namármost és felvettem egyet anno, és bementünk az első órára, hogy a tanártól információt szerezzünk. Azt monsta adjuk le azt, és létezik egy olyan kurzus, ami csak adminisztratív, és oda kell annak jelentkezni, akinek sikerült a kritérium vizsga. Le is jelentkeztem. Csak a kurzus nem létezett az ETRen. Úgyhogy az úgy is maradt… A dolgozatom után 2-3 nap is órákat rohangáltam de senki se tud semmit. Nem voltam a doga kiosztáson, mert kiment a fejemből, és elmentem helyette a Questurába, hogy mi van a diákkal. Mire visszajöttem, már csak az üres terem volt, azóta nem sikerült értelmes eligazítást kapnom.

De a diák se semmi. Én A lappal rendeltem, úgyhogy küldtek egy levelet egy csekkel, amit be kellett fizetni augusztus 5-ig, és azt írták, hogy addik a fényképemet és az aláírásomat is töltsem fel egy webes felületen keresztül, amihez majd e-mailben küldenek jelszót és felhasználónevet. A csekket befizettem augusztus 3-án, de nem kaptam e-mailt. Ezért az ügyfélszolgálathoz fordultam, hogy vagy fizessék vissza a pénzt, vagy engedjék pótolni a hiányzó dolgokat. Az ügyvezető visszaírt, hogy küldjem el neki, majd ő belülről feltölti. Elküldtem, de nem kaptam visszaelzést. Questurában nem tudtak felvilágosítani, mert az A lappal rendelt diákokról ők nem tudnak semmit se. Hát jó. Hetekkel később megérkeztek az A lapos diákok, úgyhogy ellátogattam megint. (Mindig akkora a sor, hogy kilóg az irodából az utcára.) Telefonálgatás után a srác azt mondta a nyomda készen állna, de nincs igazolványkép és aláírás. Na bumm. Setettem. Jó ezt a helyszínen pótoltam, ez volt szeptember 20-án. Azt mondták, talán október végére meglesz, ha szerencsém van, nézzek, be ha nincs, akkor csináltathatok ideiglenest 500ért. Kösz. Az igénylést mellesleg 25-én küldték tovább, legalábbis az ETRben ez szerepel. A héten szerdán voltam benn, de még nincs meg, majd küldenek értesítést ETRbe. Kell ideiglenes diák? Kell a halálnak. Nem fogok 500at kifizetni, ha nagy a gáz, meglobogtatom az iskolalátogatásimat. Azért remélem egyszer megérkezik…

Kevésbé komoly, annál ironikusabb. Négy héten keresztül szenvedtem, hogy végre meglegyen az olvasójegyem. Ez teljességgel az én hibámból adódott. Első héten, csütörtökön (amikor a legtöbb időm van és arra járok, mivel az óra csak 12:30kor kezdődik, az előző meg végetér 12 körül) lementem, hogy olvasójegy kéne. Jó persze, diák vagy iskolalátogatási, személyi és lakcím. Mivel cuccot nem lehet behozni a könyvtárba, a táskám a 7. emeleten volt az épület túloldalán, benne az iskolalátogatásival… *sigh* A közlekedés nagyon lassú az épületen belül (legalábbis, ha lifttel akarsz közlekedni, márpedig nem szívesen rohanok fel és le 7 szintet) így nincs esély oda-vissza megtenni az utat, regisztrálni és visszaérni óra előtt. Ennyit erről. Második hét (Ne kérdezzétek, miért nem lógtam el valamit, csak hogy beiratkozhassak.). Mivel abban a farmeromban voltam, aminek kicsi a zsebe, és kényelmetlen onnan előkotorni a bérletet a vonaton, a tárcámat a táskámba tettem. Ellenben nagyon odafigyeltem, hogy ezúttal az iskolalátogatási papírt ne hagyjam ott a teremben. Persze csak a könyvtárban esett le, hogy a személyi és a lakcím nincs nálam ezúttal. Konklúzió: második próbálkozás is sikertelen. Harmadik hét. Nem is próbálkoztam. A Mafihébe kellett azt hiszem ellátogatnom, mivel két napot hiányoztam, és jegyzeteket akartam fénymásolni, mellesleg feliratkoztam tagnak is, hogy majd a CERNes látogatást jól bealapozzam (30 helyett 20 ezer körüli tagoknak a kirándulás). Negyedik hét. HÁHÁ. Ezúttal senki sem állhatja az utamat! Diadalittas mosollyal kotortam elő a táskából az iskolalátogatási papírt, ellenőriztem az irataimat, és elindultam lefelé, titkon attól félve, hogy beomlik a folyosó, vagy történik megint valami, ami miatt újra meghiúsul a próbálkozásom. De nem! Elértem a könyvtárat, ami normálisan nyitva volt, és odajutottam a pulthoz is, és el is fogadták a papírokat és ki is válthattam az olvasójegyem. Mivel volt még pár percem, körbefutottam a földszinten, és megnézegettem, mik vannak, de nem kölcsönöztem még semmit. Csak most, szünet előtt mentem le, és nézegettem meg, mije van a könyvtárnak, és elhoztam Martin Reestől a Csak hat számot (eredeti angol van csak, ráadásul Rees dedikálta Marx Györgynek… :D), úgyhogy megvan a szünetre az olvasnivaló.

Körülbelül beállt az étkezési rendem is. Hétfőn és kedden kritikus inkább csak, hogy napközben normális ételt találjak. Hétfőn reggel 8-tól este 20-ig benn vagyok. Nincs reggelim, ha csinálnak otthon szendvicset, azt tudom vinni, ha nem, nekem nincs időm csinálni. Többnyire kibírom 12ig kaja nélkül, talán egy 0,5les üdítővel, aztán a statisztikáról elmegyek, leteszem a cuccaim, és átsétálok a BME menzájára. Az ELTE bűféje elég borsos, nagyon nem éri meg, és nem is laktat. Ha meg átmész, az nagyon sok idő, még akkor is, ha az út túloldalára kell csak átsétálni. Hétfőn nem sietek, megnézem mi a menü, többnyire meg is veszem (462, Shodex utalványt elfogadnak), de meg is hagyom. Vagy mert nem túl jó valamelyik fogás, vagy mert összeszűkül a gyomrom a koplalástól, és nem fér bele… 😦 Kedden már nehezebb, ugyan csak 9-től 18-ig vagyok, de olyan óra nem igazán van, amit szívesen ellógok. BevFiz után van lehetőségem elmenni (kb. 12:45re vége van), de utána a Déli tömbben vagyok biológián, és ez minimum +5 percet jelent, de abból se nagyon csinálok ügyet. A többi napon 10-kor kezdek és 16 előtt végzek, úgyhogy nem ebédelek ott, sőt, többnyire otthon reggelizni is van időm, esetleg veszek egy szendvicset a büfében, aztán már csak otthon kajálok.

(Tegnap itt véletlen nyomtam egy power gombot, és kilőttem a gépet. Aztán elmentem aludni, úgyhogy most folytatnám, bár gondolkodtam, hogy ideje új postba kezdeni lassan…)

Mivel 20-án kijött az új Ákos album, azt terveztem, hogy ma beugrok a városba, és veszek is egyet. Kedvem lenne máshoz is, de egyenlőre nem tudom mi lesz, lehet hogy még most meg kéne tanulni, mert hétvégén már tuti késő. Szerintem csütörtökre vagy péntekre hagyom, azokra a napokra úgyis megvan a fix esti program, úgyhogy csak korlátozott lehetőségeim vannak, és tökéletesen megfelel tanulás céljára.

Azt hiszem ennyi egyenlőre elég szócséplésnek. A közeljövőben várható a folytatás. Üdv!

%d blogger ezt kedveli: