Előző bejegyzésemben hivatkoztam személyiségtípusokra bizonyos jelölésekkel és elnevezésekkel, ezeket szeretném röviden tisztázni, "a nép akaratának fejet hajtva". Mivel pokoli sok anyagot össze lehetne állítani belőle, lévén hogy ez egész tudóscsoportok életének munkásságát kiteszi, ezért aránytalanul kevés és felületes leírásra van most lehetőségem, de közkívánatra folytatásokban hajlandó lennék talán az általános leírások kicsit közelebbi ismertetésére, valamint bárki nyugodtan felkereshet, ha ebben a témában kérdése támad.

Személyiségtípusok – A Myers-Briggs típusindikátor

Az MBTI rövid történeti háttere

Az MBTI (Myers-Briggs Type Indicator) C. G. Jung tipológiai elméletére épül. Jung szerint az emberi viselkedés nem véletlen események sorozata, hanem jól bejósolható és kategorizálható történés. Kezdetben a pszichiátria, pszichológia képviselői közül sokan idegenkedve fogadták a normál emberi viselkedést leíró tipológiai kategóriáit, mivel olyan új fogalmakat vezetett be, melyek nem a betegségek és az abnormalitás fogalomkörébe tartoznak.
Az elmélet szerint a viselkedésünkben megfigyelhető eltérések azoknak a preferenciáknak – előnyben részesített jellegeknek – köszönhetők, melyek mint alapfunkciók részben örökletesek, részben a környezet alakító hatásaként már kora gyermekkorban kialakulnak. Megalapozzák személyiségünket, életvitelünket, döntéseinket, különféle választásainkat. Jung elméletének kibővítése (ld. később), s a preferenciák mérésére kidolgozott kérdőív Katherine Cook Briggs és lánya, Isabel Briggs Myers érdeme.

Katharine C. Briggs – Jungtól függetlenül – eltérő viselkedési módokat, különböző életvezetési, életmódbeli jellegzetességeket igyekezett osztályozni. Már javában dolgozott saját elméletén, amikor találkozott Jung könyvével. (A Pszichológiai Típusok 1921-ben jelent meg, angol fordítását 1923-ban adták ki.) Örömmel fedezte fel a hasonlóságot kettőjük osztályozási rendszerében. Mivel pontosabbnak találta Jung rendszerét, félretette saját eddigi munkáját. Az egészen kivételes tehetségű lánya, Isabel Briggs Myers lett a közvetlen munkatársa a 30-as években. 1940-es évek elejéig hiába várták, hogy Jung esetleg kidolgoz egy kérdőívet, mellyel a preferenciák mérhetők lennének. Végül elhatározták, hogy kidolgoznak egy kérdőívet, amit "típuskijelző"-nek neveztek el. A "kijelző" szó használatával különböztetjük meg a pszichológiai tesztektől. További jelentős eltérés leíró jellegében van.

Munkájukra ösztönzően hatottak a II. világháború szörnyű eseményei. Elfogadhatatlan volt számukra is, hogy pusztán a "másság" már önmagában elegendő ok legyen arra, hogy megkérdőjelezhetővé váljon egy ember élete.

Szemléletüknek és a mögöttes filozófiának köszönhetően a legszélesebb körben használt elméletté, s modellé vált a Myers-Briggs. A kis vállalkozásoktól a nagyobb vállalatokig, a tanácsadástól a képességek fejlesztéséig, a szervezetek alapításától az új kihívásoknak megfelelni akaró változások menedzseléséig, a nevelés, oktatás és az egészségügy különféle területein találkozhatunk vele. Segítségével a 80-as évekre példátlan népszerűségre tett szert Jung elmélete.

A mögöttes filozófiából következik, hogy megismerve, megértve és elfogadva a tipológiai különbségeket képesek legyünk azokat értékként kezelni, kapcsolatainkban, munkánkban.

Röviden a preferencia-párokról

Az MBTI olyan "mérőeszköz", mely 8 preferencia mentén írja le a viselkedést. Ezeket a preferenciákat párokba rendezzük, s minden párból egy lesz a domináns, a preferált. Hasonlóan a "kezességhez". A preferenciák logikai sorrendje szerint valaki lehet extravertált (Extraverted) vagy introvertált (Introverted), érzékelő (Sensing) vagy intuitív (iNtuitive), gondolkodó (Thinking) vagy érző (Feeling), végül megítélő (Judging) vagy észlelő, befogadó (Probing). E két utóbbi preferencia párral bővült Jung elmélete, mivel nála csak implikáltan lelhető fel.

A 4 kiemelt preferencia kombinációját típusnak nevezzük, melynek 16 féle kombinációja létezik. Az, hogy az egyes preferencia-párok közül valamelyik domináns, preferáltabb, nem jelenti azt, hogy a másik ne lenne meg bennünk, csak kevéssé élünk használatával. Sem a preferenciák, sem a belőlük képzett típusok minőséget, értéket nem hordoznak. Nincs "jó" vagy "rossz", "helyes" vagy "helytelen", "előnyös" vagy "hátrányos".

Az E-I és J-P preferencia-párokkal attitűdbeli sajátosságokat, az S-N, T-F pszichés funkciókkal a kül- vagy belvilágból érkező információk kezelését, elemzését, valamint a döntéshozatal módját írjuk le. Az egyes preferenciákhoz néhány szavas jelentést is olvashatunk, melyek csak a legfontosabb jegyeket jelentik. Ezek jelentése a típusok (4 preferencia különböző kombinációja) esetén tovább bővül, bonyolódik a preferenciák dominanciájának intenzitása és az egymásra gyakorolt hatásuknak, valamint a környezeti tényezőknek köszönhetően. Részletesebb ismertetésre jelen kereteken belül sajnos nem lehet vállalkozni. (Hangsúlyozni szeretném, hogy egy személyiség ennél azért bonyolultabb összetevők eredője, és igazán tiszta típus nem létezik, ezért az értelmezéssel mindig kellő óvatossággal, tapintattal járjunk el!)

Energiaforrás

Kétféle módon töltődhetünk fel energiával. Ha valakinek a külvilág dolgai, eseményei, az emberi kapcsolatok, a külső aktivitások biztosítják az energiát, akkor őt extravertált (E), míg ha belső világa, az eszmék, ideák, érzelmek, benyomások, akkor őt introvertált (I) személynek tartjuk.

Az extravertált (E) személy legfeltűnőbb viselkedésjegyei a spontaneitásban, a szóbeliségben, az új dolgok iránti azonnali fogékonyságban szinte azonnal felismerhető. Számára "büntetés", ha csendben vagy egyedül kell maradnia. Ha belép valahova, mintegy teljesen kitölti a teret.

Ugyanakkor az introvertált (I) típusú ember inkább az írásbeliséget és a csendes önmagába zárkózást részesíti előnyben, azért, hogy a dolgokat mélységében átlássa. Őt fárasztja a nagy társaság, jobban kedveli a nyugalmat.

Információgyűjtés

Az információk gyűjtése kétféle módon történhet, az érzékelés (S) és az intuíció (N) alapján.

Az érzékelés (S) arra utal, hogy a személy figyelmét azokra az információkra fókuszálja, melyeket az "itt és most"-ban az 5 érzékszerve segítségével ragad meg, tehát a jelen objektív tényeire, annak részleteire koncentrál. Akinél ez a preferencia domináns, hajlik arra, hogy a múltra építsen, a már kipróbált tapasztalatban, rutinban bízzon meg inkább, mint a holnapban.

Az intuíció (N) preferálása arra utal, hogy az igazán releváns információ az érzékszervek szolgáltatta adatok mögött keresendő. Így akinél ez a dominánsabb elsősorban az adott helyzetben rejlő lehetőségeket, a mögöttes "üzeneteket" igyekszik megragadni. Számára az új nézetek, ideák és az újabb lehetőségek a fontosabbak a ma hétköznapi, gyakorlatias valóságával szemben.

Döntéshozatal

Aki döntéseit egy tényszerű, racionális logika alapján rendezett, strukturált összefüggések elemzésén át hozza meg, azt az embert a gondolkodó (T) típusba soroljuk. Objektivitása és tárgyilagossága miatt elemző, kritikus. Mivel kerüli a személyes körülmények mérlegelését, személytelennek is nevezhetjük (ez utóbbi nem hordoz negatív minősítést). Éppen ezért nem kellemes számára az érzelmekkel való találkozás.

Az érzelmi hangsúlyú döntéshozatal elsősorban humán értékeken alapul, melyek lehetnek saját, egy csoport vagy egy közösség értékei. Az érző (F) típusú ember nagy hangsúlyt helyez döntéseinek személyes következményeire. Személyességének köszönhetően könnyen bevonódik a legkülönfélébb helyzetekbe, gyorsan meggyőzhető, megértő, érzelmei kimutatásától sem tartózkodik.

Életstílus, életvitel

Ezek a preferenciák azt mutatják meg, hogy miként szeretjük életünket élni a hétköznapokban. Az ítéletalkotó (J) típus (nem jelent ítélkezőt!) esetében a hangsúly a tervezett, jól szervezett életvitelen van. A gyors döntések embere. Szereti a dolgokat megcsinálni, befejezni, lezárni. A napirendhez, teendőkhöz listákat készít, melyeket használ is. Jól kontrollálja az időt és a történéseket. A változás zavaró, frusztráló számára.

Az észlelő, befogadó (P) attitűd esetében a spontán, rugalmas alkalmazkodás a domináns. E típusnál az életvitelben nagyobb szerepet kaphat a hosszadalmasabb információgyűjtés, mint a döntés. Spontaneitásánál fogva rugalmasan kezeli az időt és a cselekvéseket. A változás nem zavarja, azt elsősorban lehetőségként kezeli.

Röviden ennyit, véleményem szerint egyik legjobb leírása David Keirseynek van, több témába vágó könyv szerzője. Neten megtalálható a legtöbbet használt, általla összeállított típusindikátor teszt, ugyan a kielemzése legtöbbnek úgymond cenzusos alapú, ha fizetsz, beszélnek… Tőlem lehet szerezni eredetit. Egy jó tesztet viszont találtam anno. Minden mást Google-ről.

Imígyen keletkeze értelmesebb bejegyzésem.

Reklámok