Szóval a szünetem első fele kiheveréssel kezdődött. Csütörtön (13.) Tünde felhívott, és megkérdezte, el tudnék-e vele menni a szülei helyett Egerbe, mert nem lehet visszaváltani a lefoglalt helyet, az anyja pedig kórházba került. El akartam kezdeni a magyar tételek kidolgozását, helyette végre kinyomtam a No One Lives Forevert.

Pénteken el akartam kezdeni a magyar tételek kidolgozását, elkezdtem anyagot gyűjteni az én hét csodám művtöri házidolgozatra, közben bejegyzést vettem fel a blogomba, több mint egy hónap kihagyás után.

Szombaton vallási, világnézeti, lelkiismereti és egészségügyi okokból pihenőnapot tartottam.

Vasárnap el akartam kezdeni a magyar tételek kidolgozását, és megírtam a házidolgozat nagy részét, miközben három napra összepakoltam a cuccaimat.

Hétfőn már nem akartam tételeket írni, hanem hajnali fél nyolcra kimentem a Keletihez, és elindultunk Tündével, Viktorral, Tünde unkatestvérével, és velem Egerbe… kocsival. Viktor vezetési stílusából adódóan Tünde ennek nem örült túlságosan. Egész végig. XD Út közben autós balesetekről beszélgetgettünk, és hogy ő hogyan úszta meg a Reanult Thaliával, hogy 160-nal előzött meg egy kocsisort… miközben vagy 150 métert bukfencezgetett elévágva a többieknek, és hogy remegett és nem tudott visszaszállni az autóba az a jó csaj, aki a konvoj elején ment. 😛 Ez se nagyon tetszett Tündének. Nem értem a nőket. Komolyan.

Miután megérkeztünk, megnéztük a szállást, majd elindultunk városnézni. Szokásos. Bazilika, Dobó tér, vár, panoptikum, fegyverkiállítás, jégeső. Mi persze nem vártuk meg, míg eláll. Inkább eláztunk, minthogy várjunk 10 percet. Persze váltócipőt senki se hozott, minden mást szerencsére igen. Leszámítva hajszárítót és arcszeszt. 😛 Kis délutáni pihenés után Viktorral elmentünk körülnézni a városba, Tourinformot meg szórakozási lehetőségeket keresve. Ugyan háromszor kérdeztem meg Tündét, akar-e jönni, de félálomban nemleges választ adott. Persze ettől még sértődés volt, mikor visszajöttünk, hogy mi a ***** mentünk el nélküle. *sigh* Tourinformot ugyan nem találtunk, de este elmentünk együtt biliár…, izé, bénázni. Visszaérve Tünde még mindig durci, hazaakarokmenni stb. Viktor rossz konfliktuskezelő. Én csak annyit mondtam, aludjon egyet és majd elmúlik.

El is múlt. Kedden, reggeli után megcéloztuk a sarki boltot, és vettünk egy kis kaját, majd Viktort visszaküldve Tündével elmentünk abba a Tourinformba, amit persze Viktorral nem találtunk. Szépasszony-völgyet és a Szalajka-völgyet összekeverve (én pedig mondtam), elindultunk délelőtt navigálásommal a Szalajka-völgybe. Gyönyörű környék. Sok kanyar déja vu feelinget hozott felszínre elmúlt osztálykirándulások szellemét megidézve. Végigsétáltunk Szilvásváradtól a fátyolvízesésig, majd vissza. Lemerült a fényképezőgépben az aksi, és persze nem hoztam el a pótelemeket. Hazafelé Szarvaskőn is megálltunk. Az ott lévő sziklát szerettem volna megnézni, még mindig nosztalgiázás céljából. Ezt kvázi leszavazták a szemközti magasabb hegyen lévő Vodafone kilátó meghódításáért cserébe. Ez nem lett volna gond, ha a hegy nem épp kőbánya lett volna, és innenső oldala nem 60°-ban emelkedik. A helyieket ösvényről kérdezgetve, csak elbátortalanítani akartak minket, aztán végül egy iszákos öregember eligazított minket egy "ösvény" felé. Hát, a szentgyörgyvirágok tényleg dögivel nőnek ki a murvás talajból, de valahogy nem tudtuk őket kellően kiélvezni. Először láttam értelmét a sétabotnak. Eddig mindig csak felesleges púpnak gondoltam, nem hittem, hogy ilyen emelkedőn esetleg gyorsabban lehet vele haladni. Szóval mire felértem, kétszer leizzadtam. Vagy 5 perc múlva a többiek is utólértek, a gyönyörű kilátásból adódó hangulatot a "Nézd meg van-e benned kullancs." mondattal azonnal agyoncsapva. Pihentünk vagy háromnegyed órát, aztán kerülőúton leindultunk. Hazafelé még egy Tescot megejtettünk.

Szerdán a reggeli teendők után kiköltöztünk, és elindultunk a termálfürdő felé. Egy kis nagymedencézés után megcéloztuk a 38°C-os gyógyvizet. Igen. Szűk egy órát ültem benne, már nagyon kellett. 😀 Készítettünk pár képet itt is. Ja igen. És volt hajszárító. Boldog voltam. Nem volt kedvünk hazamenni utána, de hát. Nem akartunk későn se indulni, hogy aznap ne estére érjünk vissza.

Délután megint nem volt kedvem magyar tételt írni. De befejeztem a művtöri házidogát. Mármint amihez még kedvem volt. Az utolsót már nem tudtam lefordítani, így ráengedtem az első fordítóprogramot, amit a Google feldobott.

A szünet ezzel véget ért. A többire kevésbé emlékszek. Egy hete vasárnap vittem el a képeket Tündének, aznap se tudtam magyar tételt írni, kimentünk a Margit-szigetre, aztán hazamentem olyan este kilenc körül. Hétfőn szokás szerint nyugis délutánnak nézhettem elébe. Tünde viszont felhívott, akarok-e jönni a ZP-be, mert pár haverjával elmennének. Mivel olyan szépen kérte elmentem, sajnos időközben kiderült, hogy mindenki visszamondta… Aznap éjfél után értem haza. Csütörtökön matekból írtunk próbaérettségit, pénteken meg töri témazárót két témakörből. És még mindig nincs magyar tételem.

Advertisements