Keményen tartanak az érettségik. Nem e pillanatban csak úgy általában. Természetesen, mint mindig, most is a megszokott munkatempómban készültem és készülök rájuk. Magyarra fordítva egy betűt nem tanultam. Persze ez tarthatatlan állapot. Egyesek szerint, én úgy tűnik, stabilan tartom. Az érettségi nagyját, az írásbeliket úgy érzem sikeresen teljesítettem így, a gond a nehezével, a szóbelikkel merülhet fel.

Félreértések és felháborodások elkerülése végett tervezem a hetet tanulásra szánni, figyelembe véve, hogy informatikából pénteken, matematikából pedig hétfőn szóbelizek emelt szinten, és nem vagyok maradéktalanul biztos a képességeimben. Ezek sikeres teljesítésével az érettségi nagyja és neheze is a hátam mögött lesz, beleértve a felvételi pontjaim 95-100%-át. A hátralévő irodalom, nyelvtan, illetve történelem vizsgák sikeressége tehát kevésbé életbevágó, mint inkább presztizs kérdés. Persze leginkább én követelném meg magamtól, hogy jól teljesítsek, de minimális (értsd 12 év :P) előzetes felkészültséggel. Tehát a cél: informatikán és/vagy matematikán jól teljesíteni, minden más tantárgyból minimum megtörni a kellemetlen csendet. Hát igen. Kitartás.

A Media Playerben a Say Something töri meg a csendet, egy ismert és annál kevésbé kedvelt témát feldolgozva az intenretes társadalom mindennapjaiból.

Reklámok