Bodnár bejegyzése jó alkalomnak tűnt saját felgyülemlett véleményem kifüstölgésére. Ha szabad így fogalmaznom.

Idézet

Jó ez így?

Mármint a mentalitásunk.. Úgyhogy, most a mi kis magyar társadalmunkról szeretnék szót ejteni.

Azt mindenki agyonszajkózza, hogy a politikusok mennyit lopnak, csalnak, hazudnak. De ez mindenhol így van. Szerintem, amíg az ember ember (és most nem elsősorban jó értelemben), addig ez így fog menni. És ez nem kimondottan a politikusok hibája. Ez a mi hibánk.

Mi alatt most nem éppen engem vagy téged értelek, hanem azokat az embereket, akik nem látnak távolabb az orruk hegyénél, akiket tömegnek nevezünk, akiket a média a leginkább befolyásol, akiknek a reklámok szólnak, akiknek a pártok a plakátokat ragasztják, akiknek gőzük sincs a politikáról vagy gazdaságról, mégis négy évente egyszer, hirtelen mind politizálni kezd, mint aki tud valamit, akik arcokra szavaznak, akik a statisztikákra hivatkozva tudni vélik az igazságot, akiknek gőzük sincs, hogy mit mondanak rólunk a környező országokban, akik megfeledkeznek azokról a magyarokról, akik az ország határain kívül élnek, arról, hogy mennyit harcoltunk azért, hogy demokratikus államunk lehessen, akik elfelejtették, amit apáink megtanultak ’56-ban, hogy nincsenek kis népek, csak tehetetlenek.

Ezeknek az embereknek nem lehet egyenesen beszélni, mert nem értik. Nem képesek a valóságot a saját kis világuktól elvonatkoztatottan érzékelni. Nekik nem lehet olyan választási ígéretet adni, ami a valós helyzeten alapul, és még a választások előtt bejelenti a kötelező megszorításokat. Aki őszinte a politikában, az soha nem lesz politikus.

Ettől függetlenül elvárható, hogy egy politikus jó szándékú legyen. Ez olyan, mint amikor a kisgyereknek be kell adni a keserű gyógyszert, és biztos, hogy nem hajlandó megenni. De ha esetleg lekvárba kevered, és nem tud róla, hajlandó lesz lenyelni. Nem kell félreérteni, nem támogatom a hazugságot, de a realitás az, hogy ez sokszor csak így működik. "Felnőtt politikát felnőtt embereknek." Bár szépen hangzik, ez a lehető legmesszebb van a jelenlegi helyzettől. Úgy tűnik az emberek 5%-a még úgy gondolja, hogy működik. Nem hiába alkalmaztam a kisgyerek példáját. A "felnőtt" gondolkodás hiányzik az emberekből.

Persze akkor is, ha feltételezzük a jó szándékot, sohasem helyettesítheti a szakértelmet. Láttunk már példát arra, hogy egy kormány képes egy ország gazdaságát fellendíteni, a költségvetést hűen kezelni, a hiányt elkerülni anélkül, hogy az állampolgárok terhének növelésére szükség lenne. A hasonlatot folytatva, szükség van jó orsovokra, akik helyesen diagnosztizálják a gyereket, és a megfelelő keserű löttyöt írják fel. De persze a gyógyulás időbe kerül, egyik doki se mondja egy mandulagyulladásos gyereknek, hogy itt ez a málnaízű szirup, ma vedd be és holnapra elmúlik a betegség. Pedig sokan ezt várják, és azokra szavaznak, akik ezt ígérik, aztán visszajönnek reklamálni, hogy nem is málnaízű, és nem is gyógyított meg másnapra. Pech.

Én kicsit máshogy állok a választási ígéretekhez. Mind láthattuk, melyik párt mit vitt véghez az országban, és mi lett az eredménye. Sokan azonban képtelenek az elmúlt évnél visszább tekinteni, pedig talán 4 év is elég lenne. Hogy mit ígérnek, az nem számít nekem, inkább az, hogy mennyire felelősen képesek az ország gazdaságát kezelni, nem biztos, hogy a jövő felé vezető legeredményesebb út az adósságspirálon lefelé vezet…

Nem szeretnék ennél konkrétabb megjegyzéseket fűzni a jelenlegi helyzethez, a politikai korrektségem így is sérült egy kis mértékben. Ha valaki kíváncsi, kérdezzen.

Reklámok