Tegnap vettem pár dolgot. Még vissza-vissza tér a lelkiismeretfurdalás. 😀 140-ből olyan 40 eruróm maradt mostanra, ebből persze két hetijegy darabja 22 euróért. Szerintem mindenki örülni fog otthon, velem az élen… Mindenesetre itt a folytatás.

Július 7. A pénteket a Louvre elől kezdtük, a Tulériák kertjét és a Concorde-ot elhagyva végigsétáltunk a Sanzelizén (igen, megint) a Paloták mellett a Diadalívig. Esett napközben, úgyhogy megálltunk, míg el nem múlik. Kerengtünk még egy kicsit, mert a Louvreba csak hat után tudott ingyen bevinni Alex. A Louvre persze hatalmas, csak az egyik szárnyának egy részét sikerült bejárni, mielőtt tízkor bezárt volna. Filozófia, vallás meg egyéb témájú beszélgetések, valamint az amcsi turisták folyamatos becsmérlése (pláne mert a Da Vinci kódon kívül nem nagyon érdekli őket semmi) után hazafelé vettük az irányt, mivel az időjárás messze nem tűnt ideálisnak egy éjszakai Eiffel torony látogatáshoz.

Július 8. Szombaton nem csináltunk semmi érdekeset, az előző napok mind kimerítettek minket, úgyhogy aznap nem mentünk be Párizsba. A hétvégére Alexnak kivételesen nem voltak tanítványai. Az előző napok délelőttjei számomra csak az ébredezés pillanatai voltak, Alex közben két órán keresztül angolozott, úgyhogy minden nap olyan délután 1-2 körül kezdődik. Kora délután bementünk Saint Maur bevásárlóközpontjába, megvettük a vacsorát. Bár elég kába voltam, azért megörültem a mangaáradatnak, ugye Franciaország a világ második legnagyobb képregénypiaca. A hétvégén mellesleg volt egy expó, de nem mertem elmenni, mert úgyis csak szétirigykedném a fejem, és lehet hogy egy egész vagyont is elköltöttem volna az ott-nem-hagyható dolgokra.

Július 9. A döntő napja. A Champs-Elysées teljes nemzeti díszben úszott, de ettől még nem volt több bolt nyitva. A meccs előtt még körbejártunk a városban, megnéztük az Élysée-t ahol az államfő székel, majd a Madeleine templomot, majd az első bevásárlóközpontok után a Garnier Operaházat. Onnan a meccsre mentünk ki a Charlety stadionba, ahol ismét kivetítőn mutatták az eseményeket, ezúttal a franciák vereségét. Mivel a vesztesek nem ünnepelnek, mi haza is mentünk.

Július 10. Tegnapra Alex beígérte, hogy elvisz a kínai negyedbe (eredetileg az egyik egyetemére mentünk volna arrafelé a szemeszter végi eredményekért) és bevisz a legnagyobb animeboltba. Kis keresgélés után (picit nagyobb helyiségbe költöztek, mióta utoljára itt járt) rá is leltünk. Tudtam, hogy a vesztembe megyek. XD Sok-sok nyálcsorgatás után otthagytam 27,9 eurót, majd mielőtt még meggondoltam volna magam, elhúztuk a csíkot. Így nem is sikerült teljesen végignézni, a soundtrackek, pólók, függönyök, plüsfigurák, kártyák, Gundam modellek meg az artbookok nagy részét nem is néztem meg, csak a DVDk, akciófigurák, szobrok, poszterek, kulcstartók, egyéb apróságok meg a cosplayerek (nem, nem csináltam képeket 😦 ) kapták el a figyelmem. Egy kis keringés meg frissítő után a Bastille helyét néztük meg az új (és abszolút nem szép) operaházzal, majd meglátogattuk XIII. Lajos szobrát Párizs régi központjában. A környék tele van palotákkal (na meg a zsidó negyeddel) meg régi művészekkel (meg újakkal, be is mentünk egy ingyenes kiállításra). Nyolc körül elindultunk az Eiffel toronyhoz, ott megtöltöttük magunkat egy-egy créps-szel (Palacsinta. Pont. Sajttal, tojással, sonkával.), majd nekiestünk a lépcsőknek. Három órát töltöttünk fenn, körbe-körbe rohangálva az első és második emeleten a turisták között, miközben a nap lement, csodálatos látványt kínálva a toronyból a városra.

Július 11. Nem tudtam elégszer megkérdezni, elérjük-e az utolsó vonatot. Igen. Igen. Mégse. Így újra gyalog kellett nekivágni a városnak hajnali egy körül. Ezúttal okosabbak voltunk, és már a Vincennes kastély előtt megálltunk "stoppolni". Értsd: arrafelé sose kapcsolják ki a közlekedési lámpákat, így a gyalogátkelőnél rátapadtunk a gombra, hogy a megálló autóktól kérjünk fuvart. Negyed óra múlva már Saint Maur felé száguldottunk egy Merciben, úgyhogy a város peremétől sétálgatva fél háromra haza is értünk. Este még megnézegettem a tegnapi szerzeményeket zuhany után, majd hajnali négy előtt pár perccel lefeküdtünk. Délre össze is szedtem magam nagyjából, a franciatudásomból szezett croissanttal és almáspitével jóllakva leültem ide bloggolni. 😀 Alex fáradt volt, úgyhogy elment kicsit aludni, ő korán felkelhetett, mert angolozott is ma. Mára elvileg Versailles a terv, de majd meglátjuk még mi lesz.

Advertisements