Üdvözlet mindenkinek, aki véletlen idetévedt. Egy ideje már él ez a blog, de nem állt szándékomban egyáltalán elindulni vele bármerre.

Elég elkeseredett és kedvetlen vagyok. Nem tudok dolgozni már egy ideje, és ott lebeg a fejem felett, hogy nem fogok végezni ebben a félévben, ahogy legjobb barátom, Szigi sem, más okokból. Szörnyű volt ez a félév ilyen szempontból. Az elvárások pedig ott vannak. Csak mert tehetséges vagyok nem jelenti azt, hogy minden simán megy és mindig minden sikerül. Eddig nem csúsztam el semmiből, de most teljesen szétesett alattam az egész. A jegyzőkönyveket a félév elején egyszerűen elkezdtem nem megírni. Jelenleg hivatalosan már nem kaphatnék elégtelennél jobb jegyet. A szakdolgozatom félkész állapotban hever, és egész héten alig haladtam vele. Mindenki azt hiszi persze, hogy én nem tudok elbukni, mert hozzászoktattam őket 20 év alatt, hogy minden akadályt könnyen veszek. Az elmúlt időszak viszont megmutatta, mennyi hátrányt gyűjtöttem össze az évek alatt.

Az év elején ez azzal indult, hogy elsőre megvágtak kvantumból. Emiatt csúszott a vizsgaidőszakom, de a végén valahogy sikerült összehoznom. Ez csak az első jele volt annak, hogy elegem van ebből a nyomásból. Minden amit tudok simán emlékezetből és valamiféle rálátásból van, de sosem tudok rendesen felkészülni egy vizsgámra sem, amióta csak egyetemen vagyok. Persze “csak” tanulni kéne, de hagyományos úton nem tudok. Az átolvasásról az előző vizsgaidőszakban áttértem a kijegyzetelésre, hátha írás közben jobban megragad. Eddig csak végigolvastam a dolgokat, de egy idő után már nem volt elég hatékony. Nem szeretem, mert sokkal több időt vesz igénybe, ráadásul gépiessé válik, amitől meg megint nem is figyelek arra, amit írok, ráadásul egész füzeteket másolok le egy-egy tanulásnál, és az mind mehet a kukába.

Szóval egészen év eleje óta exponenciálisan hanyatlik a teljesítményem. Az is szörnyű, hogy a lényegi számolásokat a szakdolgozatomhoz több, mint egy hónapig “csináltam”. Olyan hibák voltak benne, amik miatt heteket pazaroltam el. A végén jöttem rá, hogy mi volt, és akkor még azon a héten befejeztem a számolásokat… Az utolsó erőfeszítés, amire képes voltam, az április végén volt. Sikerült leülnöm, és megtanultam TeXelni, legépeltem az eddigi eredményeimet. Tíz oldal tömör képlet, DGY azzal fogadott másnap, hogy megírtam a szakdogámat. Akkor jól is éreztem magam miatta egy kicsit, csak a jegyzőkönyvek miatt volt rajtam még mindig nyomás. Azóta nem sikerült haladnom vele, a szöveget kéne megírni köré. Hétfőn lett volna konzultációm, de DGY nem tudott bejönni időben, így átmentem Csertihez, és leíratta velem a vázlatpontokat. Adott pár cikket is hozzá. Sajnos nem sikerült elindítania semmit nálam… Elolvastam két cikket belőle, ami jobban hasonlít az enyémhez. Megírtam az absztraktot, beszúrtam pár dolgot még, de lényegében ugyanaz még mindig.

Ma épp péntek lett. Az három nap tökéletesen elpazarolva. HÁROM KURVA NAP! És gőzöm sincs mit írjak hova. Kedden elvileg prezentációt kéne belőle csinálnom ráadásul és előtte DGY szeretné még megnézni magának. Nincs igazán mit bemutatnom. Ráadásul szerdán még egy rosszul behelyezett vizsgám is lesz. Ha valahogy sikerül bekötnöm a szakdolgozatomat jövő péntekig, talán újra van esélyem még végezni. Jelenleg ennek semmi reális esélyét nem látom.

Ennek a postnak soha nem lenne vége, van még mit mondnom. Szóval most be is rekesztem, egyszerre ennyi elég lesz.

Advertisements